Arc
A puszta létért
harcolok serényen
-levegőt, csak levegőt-
mert sárba taposták
tiszta lényem,
és összetört, és összetört!
Ember voltomat nem nézték,
tárgyakban élek, mint a fáraók,
de ők a jók, de ők a jók!
Csak az enyém, amit most szorítok
s arcom e harcon elveszett.
Mindig azt mondtam eddig,
hogy szeretném, mint egy gyerek.
Fel kéne nőni végre,
mondani, hogy akarom,
hogy síromra ne legyen vésve:
Aki itt nyugszik, az egy tahó.
2020.05.06.
