Utolsó találkozás 2.
Anyák napja volt...
Fáradtan ültél,
megviselt titkod,
tartottad magad,
de anyát nem téveszt meg,
búcsú pillanat.
Lazán öleltelek,
nem tolakodtam,
sosem szeretted,
ha túl közel vagyok.
Tudtam, ez az utolsó alkalom.
Még felhívtál párszor,
tisztázni mindent,
kiderültek gyermeki csínyek.
Ez helyénvaló?
Hát persze kincsem.
Csevegtünk, anya, és lánya,
utoljára.
2024.01.18.
Parkolás 1.
Több a kocsi, mint az ember,
kockáztatni senki nem mer,
mind itt parkol, aki lakik,
kocsi révén ők, valakik.
Kinek, több a lóereje,
kinek, szebb a kocsi színe,
kinek jobb a márkaneve,
aszerint van becsülete.
Itt állok a járda szélén,
őrzöm helyünk, mit veszély ér,
kézzel - lábbal magyarázom,
hogy ez a hely foglalt már most.
A kocsink még sehol sincsen,
de ez a hely drága kincsem,
így jár aki utcán parkol,
nem kell neki többet Darmol.
Ha a helyét elfoglalják,
megpecsételi a sorsát!
2024.01.14.
