József Attila 109. születésnapjára
Az áprilist úgy képzelem,
mint bakfist, ki folyton énekel,
kissé szeles, kelkótya, vagy dilis,
kinek semmi fontos dolga nincs.
A fontos, hogy ő van, kezében vad csokor,
meghajlik előtte minden bokor,
ha jó napja van, csengőn kacag,
majd megáll egy sír előtt, és könnyet ejt a porba.
Olvassa neved: József Attila
Született, élt, meghalt egy napon,
itt hagyott bennünket versekkel gazdagon.
Mondd Attila, e némaságot hogy bírod,
mikor szavak zenéje volt sorod?
Sorod, sorsod, kacajod,
egyszer csak a csitri lányt elhagyod.
Emléke él szívünkben, és a verse is,
ejts egy könnyet érte majd te is.
2014.04.11.
kelkótya = szándékos szótorzítás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.