Egy festmény és egy novella
Ahogy vér fröccsent
szerte-szét
pirossal festette az
oroszlán sörényt.
A piros sok árnyalata
a pompás testet teljesen
takarta.
Farkát felcsapva elbődül
éppen
ismerőst üdvözöl ketrecében.
Az öreg hölgy gyengéden
fölé hajol,
dolgoztak ők együtt egy
cirkuszban valahol.
A nőstény is felpattan
odasiet,
kezeit nyaldosva
a látogatást
köszöni meg.
Volt pár jó évük
sikerük,ami mese,
három nyugdíjas együtt...
Emléknek ami maradt,
fűrészpor - illat, porond
és a taps...
Baleset volt, feledve már
- hegek az arcon -
Emlékezni csak a szépre
muszáj.
2014.09.13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.