Öregség
/ Villon-Faludy stílus utánzat /
Egyszer csak
löttyedt lesz a mellem,
kiszikkadok,
mint növény
aszály idején,
a pasikra más néz
igéző szemekkel,
nem én.
A nyakamon,
ráncos lesz a bőröm,
viasz színt
kever az idő-ecset,
hajamon a barna
fakóra vált,
míg én riadtan
várom a halált.
Egy pohár vízért
fogok könyörögni,
és süket fülekre
talál a fohász,
idegenek imádkoznak
fölöttem
és mezítláb settenkedik
a gyász.
Gyermekeim gyorsan
elfelednek,
ha minden jól megy
sírom se lesz,
emlékemet nem őrzi
senki,
és nekem szobrot se
emel.
2015.03.07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.