Szembenézés
A visszereim
kitartóan fájnak,
a járástávolságom
egyre rövidül,
hiába szedek
tablettákat,
az ember a végén
úgyis elhülyül.
Szembe kell
tudni nézni
jövővel, múlttal,
és el kell viselni
a jelent,
s a régi szerelmet,
ki mára
már semmit
nem jelent.
Eddig még
mindenki
becsapott és megcsalt,
a jóhiszeműségem
lépre vitt,
az erkölcs
mi szerint élek,
azt mondják,
avítt.
A talált bukszából
semmi sem hiányzik,
de nekem egy
köszönöm,
nagyon!
Nem nézem
kié a tulajdon,
s mi benne van
lehet,vagyon.
2015.04.27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.