2015. szeptember 7., hétfő

Emlékezz majd rám

                                         Emlékezz majd rám

                                    Nem tudtam, hogy
                                    boldog vagyok.
                                    Nagyon vártam
                                    azt a napot.

                                    Sok volt a gond,
                                    sok volt a baj.
                                    Egymást gyötörtük,
                                    mint annyian.

                                    Mennyi mindent
                                    elrejtettem,
                                    nem létező
                                    kötényzsebbe.

                                    Ma már mindent
                                    megbocsátok.
                                    Te voltál a
                                    legszebb álom.

                                    Tiéd volt az
                                    ifjúságom.
                                    Arra kérlek,
                                    emlékezzél rám!

                                     2015.09.07.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.