Psota
Elpattant húr vagyok
egy kopott zongorán.
Köröttem zúg a taps
és zeng a dal,
én hallgatok csupán.
Emlékem itt hagyom
és végleg elmegyek.
Ki szeret, szívébe zár.
Maradok naiv gyerek.
Égi színpadon
vár a főszerep.
Nagy Rendező hív.
Hold világítja meg.
Körhinta forog,
verkli nyekereg.
Egy könnycsepp amit
ejtesz, elég! Megyek.
Már nem vonz a föld,
a vágyam égig ér.
Enyém a galaxis.
Szívekben élek én.
2016.02.28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.