2016. augusztus 17., szerda

Nahát!

                                                            Nahát!

                                        Felpolcolt lábbal fekszem itt az ágyon,
                                        nem vagyok fáradt, pihenni nincs miért,
                                        gondolkodom életen, halálon, 
                                        azon, hogy ez a vers, ez a dal, mit ér.
                                        
                                        Rohangál a sok elfoglalt ember,
                                        mobilba mélyed, sms - t pötyög,
                                        ha hazaért, gondja a gyerekkel,
                                        kutyát sétáltat egy háztömb körül.
                                         
                                        TV - t is kell nézni este,
                                        éremtáblázatot, az olimpián,
                                        akkor még én is ezzel a verssel,
                                        nahát! Nem csoda, hogy piál.
                                         
                                         
                                                       2016.08.17.
                                         
                                         
                                         
                                         
                                         
                                         
                                        
                                         
                                        

                                         

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.