2017. február 3., péntek
Hullámvasúton
Hullámvasúton
Őrültség egy jó
szóra várni.
Tudhatnám,
hogy hol ülök.
Föl - le megy, mint
bennem a pumpa.
Hányingerem van
és szédülök.
Magamból indulok
ki én is - ó, én
naiv gyerek!
Késő a bánat,
most már látom.
Átvertek engemet.
Hiába fáj,
hiába bánom.
Hangom
semmibe vész.
Jajonghatok,
és üvölthetek.
Nem áll le
a vasszerkezet.
Forog a világ
és a gyomrom.
Ezt megszokni
nem lehet.
2017.02.03.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.