2017. április 7., péntek
Tükröm, tükröm
Tükröm, tükröm
A reggeli szertartás
hosszúra nyúlik,
már nem kapkodom
fel a ruhám,
megfontolom mit
veszek magamra
ezután.
A kényelem és az
egyszerűség fontos,
színben világos, hogy
kedvem is legyen,
kávé mellé a kellemes
híreket szeretem.
Elolvasom a tegnapi
versem, átbogarászom,
hátha találok benne
hibát,
húzok belőle pár sort,
és memorizálom,
kis torna az agyamnak
se árt.
Aztán az órára nézek,
Úristen! Tizenegy.
Hogy elmegy a nap
mióta öregszem.
Veszem a kabátomat,
irány a bolt,
egy új vers már
dörömböl valahol.
2017.04.07.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.