2017. június 3., szombat
Rózsaszál
Rózsaszál
Ablakomba rózsa,
udvarra tekint.
Fáj a szíve mostan,
hogy nincsen odakint.
Kertben sok a társa,
hiányoznak mind.
Illatát feledve
búsul egyre itt.
Rózsaszál másképp:
Rózsaszál az ablakomba,
vágott.
Egyre csak a társaira
vágyott.
Kinn a kertben milyen jó
a tövön,
kertész gondoz addig míg
megnövök.
Erős lettem, nagy, sudár és
szép is.
Kívánt engem legkülönb
legény is.
Nem ezt a sorsot hagyta rám
anyám.
Csupor vízbe kornyadozzak
talán?
Mér' tettek a kirakatba
mégis?
Rózsatövön, illatoznék
én is.
Megállj ember, megállj kertész!
Velem ugyan sokra nem mész!
2017.06.03.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.