Sirató ének
Minden perc ajándék,
amit itt töltök a Földön,
ezt az ajándékot
az Isten,
visszaveszi rögtön.
Korunk-béli, ha távozik,
megkönnyezzük rendre,
magunkat sajnáljuk
bizony, helyette.
Minden könnycsepp
magunk siratása,
faképnél hagyott az,
aki Isten mása.
Csimpaszkodnék belé,
elkéküljön keze,
szerelmes életemnek,
ő volt egyik fele.
Nem szűnik zokogás,
belül hangos jajszó,
holló - fekete gyász
vállaimon, nehéz palást.
2018.04.25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.