Hárman

Hárman

Ülnek hárman szemlesütve,

lehorgasztott fejjel,

homlokukon a redő

sötét titkot rejt el.

Testvérek, de nem a vérség

tartja össze őket,

azt kívánja mindegyikük,

 az a másik, ne fecsegjen többet.

Szövetkeztek, fogadkoztak,

esküdöztek váltig,

hogy ide a negyedik,

nagyon nem hiányzik.

Hiába, hogy nem tett rosszat,

és csupa jó szándék,

magukból indultak ki,

s takarta őt árnyék.

Összesúgtak, összenéztek,

rágalmaztak váltig,

és aki ártatlan,

bemocskolva áll itt.

Mikor titkukra fény derül,

a bűnösök bánják,

de nem a bűnt, hanem a fényt,

 - azt nagyon utálják.

                                            2019.11.24.

20