Őszi szonett 1./9.
Emlékemben az ősz, olyan mint régen,
és talán nem is változott sokat,
csak öregszem, és hűvösebbnek érzem.
Pörög szélben a sárga, száraz levél,
kíváncsian megnézi még magát,
mielőtt hideg sárba, tócsába ér.
Meleget vágy, tollat borzol a madár,
csonka, csupasz, száraz ág is fázik,
rajtam jó meleg, vízhatlan nagykabát,
napsugár ragyogása hiányzik.
Hatalmas, szürke felhőt hord a szél,
kerget végig Európa szerte,
nálunk itt ónos eső szemerkél,
nyálkás idő, elvette a kedvem.
2025.11.25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.