2017. szeptember 4., hétfő
Ő, meg én
Ő, meg én
Nem érdekel az idő,
csak megszoktam, hogy
óra van a kezemen.
Négyezret nem ér
egy óraszíj nekem.
A megszokás nagy úr,
de, hogy mekkora,
most látom, hogy elmúlt
a sietés kora.
A vonat nem megy el
- velem legalább.
Későn se érkezem oda,
hol várnak már reám.
Aztán itt van a mobil.
Azon is nézhetem.
Nézhetném, de ez okból
soha elő se veszem.
Jó lesz a rövidebb,
kétezer ötért.
Alkuszom rigolyámmal
és megegyezünk:Ő, meg én.
2017.09.04.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.