2017. szeptember 4., hétfő

Ő, meg én


                                               Ő, meg én

                                         Nem érdekel az idő,
                                         csak megszoktam, hogy
                                         óra van a kezemen.
                                         Négyezret nem ér
                                         egy óraszíj nekem.
                                         A megszokás nagy úr,
                                         de, hogy mekkora,
                                         most látom, hogy elmúlt
                                         a sietés kora.
                                         A vonat nem megy el
                                         - velem legalább.
                                         Későn se érkezem oda,
                                         hol várnak már reám.
                                         Aztán itt van a mobil.
                                         Azon is nézhetem.
                                         Nézhetném, de ez okból
                                         soha elő se veszem.
                                         Jó lesz a rövidebb,
                                         kétezer ötért.
                                         Alkuszom rigolyámmal
                                         és megegyezünk:Ő, meg én.


                                         2017.09.04.

                                       
                                       
                                     
                                       

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.